,

Magamról – pénzügyesből coach, alkalmazottból vállalkozó, szakmából hivatás

A coachok, szakértők és tanácsadók weboldalainak Rólam rovatában általában a jelenre, a már elért eredményekre vonatkozó tényeket találunk, esetleg pár szót a tanulmányokról vagy a jövőbeni tervekről. Arról azonban ritkán esik szó, hogyan is jutott el odáig az a vállalkozó. Én ebben a bejegyzésben magamról írtam. Arról, mi segített abban, hogy az legyek, aki ma vagyok és miért tudom, hogy nemcsak akarok, de tudok is segíteni annak, aki szakmát vált, hivatást keres, vezetőként akar jobbá válni, vagy a csapatát fejlesztené.

Mindenki elkezdi valahol

Az emberek érdekeltek

Én például Debrecenben, két tanár fiaként. Van egy bátyám, aki négy évvel idősebb, így ki volt taposva az út előttem sok szempontból. Már korán elkezdett érdekelni, mi hajtja az embereket, mi a kapcsolatok mozgatórugója? Szerettem volna megérteni, hogyan tudok olyan barátokat szerezni, akik nem csak ideig óráig vannak az életemben, hanem hosszabb távon is megmaradunk egymás mellett. Hiszen mind keressük magunkat fiatalon, én úgy próbáltam magamra lelni, hogy mások viselkedését figyeltem és próbáltam elképzelni, kinek hogyan alakul majd az élete.

Sokat és sok mindenkivel beszélgettem erről – így időközben jó hallgatóság vált belőlem. Egyre inkább azt éreztem, hogy sokan mondanak el nekem olyasmiket, amiket én nem feltétlen osztottam volna meg sem velük, sem másokkal. Ez a bizalom persze ösztönző volt és jó volt érezni, hogy segíthettem. Ez a motivációm máig sem halványult el, ám a kamaszkorba lépve lassanként kialakultak a személyiségem egyéb, a hivatásom szempontjából is fontos vetületei.

Matektagozatra kerültem

A matematika és a logika mindig is kulcsszerepet játszottak az életemben. Ezért is végeztem el a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium matematika tagozatát, amely egy elég kemény versenyistálló a matekosoknak, de sok olyan dolgot tanultam, amit később is jól tudtam használni a főiskolán. Matektagozat révén egyfajta kimondatlan elvárás volt, hogy versenyekre járjunk, amelyek persze sok és időnként elég hosszú felkészülést igényeltek. A mai napig itt cseng a fülemben, hogy ha legyőzünk egy pesti fazekasos diákot, már elértünk valamit. (Úgy emlékszem egyszer összejött, de az is lehet, hogy aznap én jobb lábbal, ő pedig ballal kelt 😉. Jó élmény volt, de azért nem varrattam fel a nevét a karomra :D)

Hogyan lettem pénzügyi vezető egy multinál?

Az iskolai tantárgyak közül – a matek mellett az angol volt az erősségem, így ezeket használva kerestem megfelelő szakmát és hivatást. (Az egyéb erősségeimet sajnos nem nagyon lehetett a felvételi folyamatban használni, mert hát arra senki sem kíváncsi, hogy mennyire vagyok strukturált és logikus, ugyebár.) Az első összejött, viszont a másodikon még csiszolni kellett… De erről később.

A szülői minta, a környezet hatása mindig nagyon erősen hat egy fiatal pályaválasztására, így, ha valaki bizonytalan, vagy több lehetőség nagyjából egyenlően vonzó, ez lehet az, ami a mérleg nyelvének billenését jelenti a döntésben.

Én végül a drága jó pénzügyi és számviteli főiskola berkeibe kerültem Budapesten, ami nemcsak szakmailag, de a magánéletemben is fejlődést hozott.  Életemben először nem a szülői házban éltem, ami egyszerre volt hatalmas buli és tanulás. Beilleszkedni egy új közösségbe és úgy tanulni, hogy másokkal egy szobában élsz, hogy nincs privát szféra, ez egy introvertáltnak nem könnyű dolog. Ekkor kezdődött nálam az extrovertáltabb énemről való tanulás és hosszú idő után, már sokan meglepődnek, hogy bizonyos területeken – mint például a feltöltődés – valójában introvertált vagyok.

A PSZF-en életre szóló alapokat kaptam

A PSZF – en beléd verik a szakmát, az biztos. Ott nincs kecmec: ha nem tudod a számlatükröt (amit egyébként bármikor megnézhetsz), nem mész át a vizsgán. Ennek megvan az az áldásos hatása, hogy szinte mindent aktuális tételt fejből tudnod kell és ad egy nagyon jó rendszert, amit évtizedeken keresztül tudsz használni. Mai napig vannak tételek, amikre emlékszem, meg sem merem tippelni hány fölösleges számlaszám kavarog a fejemben! (Ez kiváltképp azért hasznos, mert soha egyik cégem sem a javasolt számlatükröt használta.)

Az első 5 év tisztán közgazdászként telt

A közgazdaságtant végzettek előtt mindig nyitva áll a BIG4 kínálta auditori vagy tanácsadói életút, ami valljuk be nem könnyű út, de katapultként szolgálhat, ha az ember elég kitartó és gyorsan tanul. Itt elsősorban a számvitel és pénzügy szakmai előmenetel a nyilvánvaló, viszont sajnos kevéssé van lehetőség a humán vagy a szociális készségek és képességek elsajátítására. De hát valamit valamiért, ugye. A szakma ezen részével közel 5 év után váltak el egymástól útjaink, de mai napig szívesen emlékszem erre az időszakra. Főként, mert a Feleségemmel is az Ernst & Young-nál találkoztam, és azóta két gyermekünk is született.

ACCA – A szakmai fejlődés egyik legfontosabb lépcsője a nemzetközi képesítés megszerzése volt

Az Ernst & Youngnál kezdtem el érte dolgozni, azonban érdemben a BP-nél szereztem meg. Ebben rengeteg energiám és időm van, mert a sima munkanapok mellett én képtelen voltam tanulni, ráadásul angol nyelven. Mindig csodálattal néztem azokra, akik ezt tudták csinálni! Nekem maradtak a szabadságok, két gyerek mellett. Nem nevezném könnyűnek éppenséggel, de hasznos volt.

Vezetőként – embereket, csapatot, csoportot vezetni számomra egy külön szakma

A vezetői kihívások az Ernst & Young – nál kezdtek érdekelni

Az Ernst & Young-nál eltöltött évek alatt is rengeteg helyszíni munkát vezettem, de a csapat folyamatos cserélődése és a hatalmas fluktuáció miatt nehéz volt egy állandó csapattal dolgozni, így az vezetői képesség hiánya talán nem annyira szembetűnő. Éppen ezért ennek a fejlesztésére sem fordítanak óriási erőforrásokat az ilyesfajta cégeknél, ami nekem már ekkor is feltűnt, sőt, tudat alatt talán zavart is. Ugyanakkor ez érthető is, lévén sokkal több szakmai tudást kell felvenniük az embereknek, mint máshol. Eközben az átlagosan itt eltöltött idő, talán valahol a 3-4 év között van, és az emberek többségét képezni csak a 5+ év után éri meg, jellemzően azután, miután managerek lettek.

A BP-nél a legkülönbözőbb csapatokat vezettem, 10-80 főig

Ezt én már nem értem meg, helyette egy gyors GE-s kitérő után a BP-ben kezdtem el dolgozni, mint csapatvezető. Ekkor szakadt nyakamba az a mérhetetlen tudás, amit a trénerek a vezetőknek biztosítottak, és itt éreztem először azt, hogy nem csak szakmám van, de hivatásom is. Számomra embereket, csapatot, csoportot vezetni egy külön szakma, a maga történelmével, szakirodalmával és nehézségével természetesen.

Valamivel több, mint 10 évig voltam vezető ebben a szervezetben, ebből 6 és fél évig ténylegesen könyvelő csapatokat vezettem (10-től 80 főig). Míg az utolsó 4 évben, indirekt formában vezettem egy kontrolling/könyvelő csapatot, ahol – bár a munkakörömben nem volt benne, mégis – azt éreztem, hogy a mi kapcsolatunk jóval több, mint csak szakmai iránymutatás.

Szakmából hivatás – így lettem coach, tréner, vezető- és szervezetfejlesztő

Az építkezésben OKJ-s coaching és tréning tanfolyamok jelentették az első lépéseket, a tanulási folyamatot pedig egy Corvinusos Executive coach diploma tette teljessé

Össze se tudom számolni hány vezetői tréningen vettem részt. Azonban a gyakorlati alapú és személyiségteszttel fűszerezett tréningek hozzáadott értékben kimagaslottak a többi közül. És ez nagyrészt a kiváló trénerek miatt volt így!

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezen a mostani, multis, egyébként kedvelt, de számomra már lanyhuló élethelyzeten változtatni kell. Egyszerűen tovább kellett lépnem! Az utolsó 4 évben tudatosan készültem arra, hogy a coaching és tréning szakmai vonalat, illetve a szervezetfejlesztés egyéb idevágó részeit erősítsem és képes legyek önállóan a piacra lépni, mint szervezetfejlesztési szakértő.

Legtöbbet a 12 éves vezetői múltam segített

Vezetői múltamból büszke vagyok a csapataim alacsony fluktuációjára, és arra, hogy a nehéz helyzetekben is nyílt és őszinte maradt a kommunikáció, oda és vissza. Mindig is fontosnak tartottam, hogy vezetőként ne csak mi adjunk információt, de visszafelé is szabadon áramolhasson. Ehhez olyan csapatot kell építeni, ahol mindenkinek lehetősége van félelem nélkül magát adni és úgy beszélni a többiek előtt, hogy megértésre és figyelemre találjon. Nem könnyű, de a titok szerintem az a mentalitás, hogy én nem az a főnök vagyok, aki mindent IS tud, hanem egy olyan csapattag, akinek az a feladata, hogy vezesse az embereket!

Alkalmazottból vállalkozó – minden egy döntéssel kezdődik

A hivatásom a vezetők képzése és a szervezetek emberközpontúvá formálása lett

Habár már tudtam, hogy meg kell tennem, mégis nehezen jutottam arra az elhatározásra, hogy önálló útra lépjek. Ám ahhoz, hogy a már felismert, valódi hivatásomat tudjam gyakorolni, helyet és szakmát kellett váltanom.

Amikor annak idején elgondolkoztam azon, hogy vállalkozó legyek el kell ismernem, hogy volt bennem néhány kőkemény blokk, egy önkorlátozó hiedelem, hogy nekem „ez úgysem sikerülhet”, „nem vagyok vállalkozó típus”, és „nem szabad feladni a rendes munkát a vállalkozósdiért”.  Mivel a szüleim nem voltak sikeres vállalkozók és egyébként is többre értékelték az irodai munkát, a szülői házból hozott minta és a ’90-es évek alatt megélt vadkapitalizmus szelleme, amelyben a vállalkozó „úgyis csak lopja a pénzt, nem végez rendes munkát, adót meg nem fizet, mert ügyeskedik” elég mély nyomott hagytak bennem.

Annyira mélyet, hogy kialakult bennem egy vegytisztán negatív paradigmarendszer, amit nagyon nehéz volt saját magamban feloldani. Hogy igenis piacképes a tudásom, hogy a tudásom vállalkozóként értékesítése valójában értéket ad, segít másoknak, tisztességes úton juttat bevételhez és számokkal mérhető egy vállalkozás működtetése szempontjából.

Ám az elhatározásom és a saját belső munkám erősebbnek bizonyultak! Így lettem multis vezetőből vállalkozó, és így indultam el végül afelé a hivatás felé vezető úton, amelyen hitem szerint a leghatékonyabb lehetek.

TÉMÁK

KATEGÓRIÁK

LEGÚJABB CIKKEK

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük